Győri Bertalan (Berci) munkája
Ehhez a bejegyzéshez mesét is mondok magamról...
Több mint 10 éven át néptáncoltam (Gyermekkoromban 5 évet, aztán a kamasz éveimben újra belevágtam..), de mivel a délvidék határon túli oldalán élek, nem tehettem meg, hogy magyar néptánccsoportba iratkozzak, ezért oda szegődtem, amit közelebb éreztem a szívemhez, így a ruszin néptánc, népzene mellett kötöttem ki.
Ez alatt az idő alatt, (a semmiből) elsajátítottam ennek a néptáncnak a fortélyait, a ruszin népszokásokat és szabályokat, amik a hétköznapokban is szigorúbbak, mint az itteni magyar szokások. Fegyelmet tanultam, amiért a mai napig is hálás vagyok. Kimondhatom, hogy nekik tartozok köszönettel azért, hogy nem kanászodtam el!
Elég sokáig furcsálltam, hogy a próbákon sem voltak hajlandóak - a legtöbben - más nyelven beszélni, mint ruszinul, még akkor sem, amikor nekem magyarázták el, hogy milyen lépést, hogyan kell megcsinálni, de ma már tökéletesen értem, hogy mennyire össze tudja kovácsolni az embereket a közös kultúra. Szinte annyira, hogy a külvilágról is megfeledkeznek.
A valódi felismerés akkor ért, amikor vendégfellépők voltunk az egyik magyarországi falucskában. (Nem tudom már melyikben... talán Hidason, de nem akarok valótlant állítani...)
Jöttek-mentek a fellépők a színpadon. Voltak más ruszin együttesek, román, szerb, roma és német néptánccsoportok, akiket végignéztünk és végül volt egy kalocsai néptáncegyüttes. Amikor elkezdtek a zenészek zenélni, a táncosok táncolni és énekelni, azt hittem, hogy összefacsarodik a szívem. Tisztán emlékszem, hogy ekkor szétnéztem magam körül és láttam azt a csodálatot a ruszin társaim szemében, ahogyan én szoktam nézni őket a próbán, de azt is megláttam, hogy mi is az a különbség köztünk, ami nem a nyelv, és a szokás, hanem maga az ösztönös tudat, hogy hová tartozom.
Sajnos a mai napig is megkapom - igaz, ritkán - az anyaországi magyaroktól, hogy nem vagyok "igazi" magyar, de kérdem én, hány "igazi" magyar éli át azt az élményt, hogy eláll a lélegzete, ha magyar népzenét hall?
u.i.
Sokszor azzal vádolnak, hogy fiús vagyok, főleg mióta tetoválásaim is vannak, így most teszek egy próbát arra, hogy bebizonyítsam, az ellenkezőjét! (Szigorúan, a témához kapolódó képpel..)
Fetisiszták figyelem!!!!!(ez poén volt)
Ruszin népviselet következik! :D



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.