Megvolt az expó! Jahj, imádom! Nagyon jó volt a szervezés is és maga az egész, úgy, ahogy felépült, igaz nem lehetett mindenhová odaérni, mert annyi programot raktak egy napra, hogy az ember szaladgált egyik helyről a másikra, de ez nem is baj, mert az biztos, hogy nem unatkoztunk!
Láttam dolgozni a nagyokat és meghallgattam Nyíri Sanyi portrékészítésről szóló szemináriumát, és utána Borisét a színes tetoválás technikájáról. Isteni volt.
Végigment az Anger címet viselő munkáján, egy teljes hátat borító tetoválásról van szó. Aki nem ismeri, annak beszúrom! Ha ráklikkeltek, nagyobb lesz.
Rengetek közös dolgot véltem felfedezni abban, ahogy ő állítja és dolgozza ki a képeit és ahogy én. Érdekes módon, most jöttem, rá, hogy vannak olyan dolgok, amiket ő tudatosan csinál, én meg tudat alatt, pl a portréknál a fülek és a háttér NEM maximális kidolgozása. Én rajzolás közben nem gondolkodom, ami elég sokszor baj tud lenni. Tudom, hogy tőle nagyon érdemes lenne tanulni, de ahhoz én még kispályás vagyok, meg mindenkinek van elérhetetlen cél, mentor, hát nekem Ő az.
Sikerült vele és Zagyvai Gáborral "fotózkodni', mindkettő szörnyű lett, de sebaj, mert széppé teszik az emlékek. :) Igaz, hallottam, hogy Zagyvait utána piszkálták, hogy: ,,Hé, nem te vagy az a srác a tévéből?!" :D
Sajna Nyíri urat már nem kaptam el, mert nem sétálgatott a legifjabb gyermekével és nem akartam elszakítani tőle. Rendes vagyok. :)
Plusz, átnéztem rengeteg portfóliót, és begyűjtöttem kereken 50 névjegykártyát, (igazából 51et, mert volt 1, amiből kettőt sikerült elrakni) így most van miből, milyen oldalakról szemezgetni! Örüljünk! :D
De mire visszaértem Oroszlányra, teljesen hulla voltam, már a vonaton megszunnyadtam, így ma elég jól meghúztam az alvást. Sebaj, most újult erővel indulhatok neki a blognak és sok-sok ihlettel a rajzolásnak!
u.i.
A képeket mindjárt kirakom, csak fel kell tenni a gépre. :)
Láttam dolgozni a nagyokat és meghallgattam Nyíri Sanyi portrékészítésről szóló szemináriumát, és utána Borisét a színes tetoválás technikájáról. Isteni volt.
Végigment az Anger címet viselő munkáján, egy teljes hátat borító tetoválásról van szó. Aki nem ismeri, annak beszúrom! Ha ráklikkeltek, nagyobb lesz.
Rengetek közös dolgot véltem felfedezni abban, ahogy ő állítja és dolgozza ki a képeit és ahogy én. Érdekes módon, most jöttem, rá, hogy vannak olyan dolgok, amiket ő tudatosan csinál, én meg tudat alatt, pl a portréknál a fülek és a háttér NEM maximális kidolgozása. Én rajzolás közben nem gondolkodom, ami elég sokszor baj tud lenni. Tudom, hogy tőle nagyon érdemes lenne tanulni, de ahhoz én még kispályás vagyok, meg mindenkinek van elérhetetlen cél, mentor, hát nekem Ő az.
Sikerült vele és Zagyvai Gáborral "fotózkodni', mindkettő szörnyű lett, de sebaj, mert széppé teszik az emlékek. :) Igaz, hallottam, hogy Zagyvait utána piszkálták, hogy: ,,Hé, nem te vagy az a srác a tévéből?!" :D
Sajna Nyíri urat már nem kaptam el, mert nem sétálgatott a legifjabb gyermekével és nem akartam elszakítani tőle. Rendes vagyok. :)
Plusz, átnéztem rengeteg portfóliót, és begyűjtöttem kereken 50 névjegykártyát, (igazából 51et, mert volt 1, amiből kettőt sikerült elrakni) így most van miből, milyen oldalakról szemezgetni! Örüljünk! :D
De mire visszaértem Oroszlányra, teljesen hulla voltam, már a vonaton megszunnyadtam, így ma elég jól meghúztam az alvást. Sebaj, most újult erővel indulhatok neki a blognak és sok-sok ihlettel a rajzolásnak!
u.i.
A képeket mindjárt kirakom, csak fel kell tenni a gépre. :)
Annyira jó olvasni, amikor valaki Borisról ír jókat. Múltkor az újságban is írtak róla.
VálaszTörlésBocsi hogy így kezdem, csak gyerekkoromban szomszédom volt. És erre nagyon büszke vagyok. Talán sokan nem is tudják honnan származik, honnan jött, milyen volt gyerekkorában, de én a szomszédjaként nőttem fel. Jó dolog ez a városnak is, bár azt nem nagyon ismerik meg általa, de az ott lakó emberek mind büszkék arra, hogy nem csak az országban, hanem Európában, és a tengerentúlon is ismerik Boris nevét.
Természetesen nekem is kellett egy Boris tetoválás, amit ő csinál és egyszer amikor otthon volt, meg is kaptam:) És bár nem nagy dolog, de imádom:)
És amúgy az öccsére is büszkék vagyunk, kis Borisra:D nagyon ügyes piercinges:)